Helyettes szülők élménybeszámolói

Családi kupaktanács döntötte el, hogy helyettes szülők legyünk-e vagy sem.

Ez 1996-ban történt.  Gyermekeink 14, 12, 9 és 6 évesek voltak| Természetesen már volt véleményük. Mivel hétköznapi dolog volt számukra, hogy fel-feljönnek hozzájuk osztálytársak, szomszéd gyerekek, barátok, egyhangúan igennel szavaztak arra a kérdésre, hogy jöhetnek-e  hozzánk rászoruló gyerekek több-kevesebb időre.

Férjemmel együtt úgy gondoltuk, hogy ha van még energiánk, szeretet többletünk, akkor  azt  fordítsuk erre a feladatra. Ilyen egyszerű megfontolásból lettünk helyettes szülők. 

Akkoriban otthon voltam főállású édesanyaként, így nem okozott gondot pici gyermek fogadása sem.

26 alkalommal voltak nálunk gyerekek, különböző okok miatt. 

Sohasem éreztem azt, hogy magamhoz kellene őket édesgetnem. Mindig tudtam, hogy nekünk annyi a szerepünk, hogy biztonságot adjunk egy bizonytalan helyzetben. Arra sem éreztem késztetést, hogy átneveljem őket, hiszen úgyis – a legtöbb esetben - visszakerülnek az előző körülmények közé, ahol nem én leszek a tekintély. Arra viszont mindig odafigyelünk, hogy tudatosítsuk bennük azt, hogy nemsokára visszajön értük a hozzátartozójuk. Az elválás a gyerekektől soha nem szokott megviselni, mert nem azért fogadjunk be őket, mert nincs kit szeretni. Nem az a célunk, hogy gyerekeket pótoljunk, hanem hogy segítsünk. Ha hazamennek, még ha rosszabb körülmények közé kerülnek is, de édesanyjuk mellett vannak.  A gyerekek is örülnek, hogy hazakerülnek. Utána még sokáig emlegetjük őket, de a családunk élete visszaáll a megszokott kerékvágásba.

Játékosan, humorral, programokkal igyekszünk lerövidíteni a nálunk töltött idejüket. Természetes volt, hogy ahová megyünk nyaralni, visszük  a vendég gyerekeket is. Az egyik nagylány nagyon élvezte a családi sátorozást a Velencei tónál. Láttuk, hogy gyerekeink hogyan tudtak segíteni sok beszélgetéssel, közös játékkal egy kamasz fiúnak egy lelki válság leküzdésében, aki úgy érezte, hogy külön élő szülei magára hagyták, egyik családban sincs helye Karácsonykor. A kicsiknek sokat segít az elhelyezéskor róluk készített polaroid kép, amit meglehet nekik mutatni azzal, hogy nemsokára jön értük a mama. Volt olyan gyerek, aki azzal a képpel aludt el esténként.

Környezetünk is kedvezően fogadta, hogy a sajátjainkon kívül időnként más gyerekek is laknak nálunk. Amikor az egyik kislány nagyon kevés ruhával érkezett hozzánk, a játszótéri anyukák egy fél nap alatt egész ruhatárat gyűjtöttek össze neki. Humoros volt látni, hogy kamasz fiúk rohantak segíteni egy másfél éves kisfiú babakocsijának lépcsőn való lecipelésében, akit lányom vitt sétálni.

Fontosnak tartom, hogy ha csak lehet, sűrűn látogassa őket a hozzátartozó. Semmiféle negatív tapasztalatom nem volt azzal kapcsolatban, hogy a szülők eljöttek otthonunkba. Nem mondom, hogy nem bolygatja fel néha egy-egy gyerek a családi életünket, de tisztában vagyunk azzal, hogy ez ezzel együtt jár.

Családunk tagjaiban azóta is élénken él egy-egy gyerek emléke, bizonyos helyzetekben mindig emlegetjük őket. Egy négy éves kislány különösen a szívünkhöz nőtt kedvessége, bája miatt, meg ahogy mindenre rácsodálkozott. Sokféle gyerek fordult meg nálunk,  mindegyikből megmaradt egy-egy mozzanat bennünk: ki azért, mert tündéri volt, ki azért, mert pajkos, ki azért, mert rivalizált a gyerekeinkkel… Volt úgy, hogy hosszasan nyomoztunk, hogy mitől lett kiütés a bőrén egy másfél éves kisfiúnak, aki hozzánk került, míg végül kiderült, hogy a babaszappan egyik összetevőjére allergiás, amire nem is gondoltunk, és a hozzátartozó is megfeledkezett róla. Nehéz volt, amikor egy szülő ígérete ellenére nem jött el este meglátogatni és lefektetni kisfiát, mert a gyerek vigasztalhatatlanul sírt.  Sokat emlegetjük azt a kisfiút is, aki nehezen fogadta el a felnőttek irányítását, állandóan ellenkezett, mindig mást akart, mint mi, megkérdőjelezte a családfő döntéseit. De tisztában vagyunk azzal, hogy aki segítő szakmában dolgozik, azt a nehézségeivel együtt vállalja. 

Családi életünkre csak pozitív hatással volt ez a helyzet. Saját gyermekeink segítőkészségét, együttérzését, helyzetünk optimistább szemléletét  segítette elő a helyettes szülőség. Látva, hogy a mi körülményeinkhez képest  vannak nehezebb sorsú családok, sorsok, azt váltotta ki gyerekeinkből, hogy nem panaszkodtak és nem követelőztek. Sem márkás holmiért, sem új játékokért, a kevesebbel is megelégedtek. Befogadóbbak lettek és megtanulták értékelni azt, amink van. Egyre jobban örülnek annak a ténynek, hogy van édesapjuk és van édesanyjuk, vannak testvéreik és szerethetjük egymást.

 

2008. április

Nyomtatható verzió