Helyettes szülők élménybeszámolói

Tisztelt Helyettes Szülők, Kollégák és Mindenki, aki eljött hozzánk !

 

A FIKSZ tanfolyamon házi feladatként ezt a levelet írtam, akkor még minden tapasztalat nélkül, elképzelve milyen lehet annak a szülőnek, akinek akár rövid időre el kell szakadnia gyermekétől.

 

Kedves Szülők!

Üdvözlöm Önöket, bár bizonyára csodálkoznak, hogy ismeretlenül levelet kapnak tőlem, engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Szűcs Sára vagyok, Kapospulán élek fiammal és a Helyettes szülői hálózat tagjai vagyunk. Mostantól az én családomban fog nevelkedni az Önök kisfia vagy kislánya.

Úgy hallottam Önök most olyan helyzetbe kerültek, hogy átmenetileg nem tudják biztosítani azt, amihez minden gyermeknek joga van, amit minden gyermeknek meg kell kapnia szüleitől.

Bízom benne, hogy ez a helyzet hamar rendeződik, és Önök újra folyamatosan együtt lehetnek gyermekükkel. Addig is segíteni szeretnék. Ezért az Önök segítségét kérem, hogy minél többet megtudjunk gyermekük szokásairól, kedvenc ételeiről, játékairól, hogy hozzánk kerülve segíteni tudjuk beilleszkedését.

Elsősorban biztonságot, szeretetet, a megfelelő ellátást, élményeket amitől ő napról napra fejlődik, okosodik.

Természetesen az Önökkel való kapcsolatot is biztosítom rendszeresen, az előre megbeszélt időpontban. Így folyamatosan nyomon tudják követni gyermekük fejlődését. Ő mindig tudni fogja, hogy Önök a szülei, de remélem nálunk is otthon fogja érezni magát.

Ezért én és a családom mindent megteszünk.

Bízom benne, hogy Önöknek könnyebb minden erejüket arra fordítani, hogy rendezni tudják sorsukat, míg gyermekük biztonságban tudják.

Tisztelettel:         Szűcs Sára

 

Ezt a levelet ma, immár 6 év tapasztalataival, 16 gyermek gondozása, nevelgetése után sem nagyon írnám másképpen. Ezt tudom ígérni, ezt tudom és akarom nyújtani. 

 

A felkéréskor azt a címet kaptam miért is lettem helyettes szülő?

Miért is? Ezt sokan és sokszor megkérdezik tőlem. Hosszú a történet, de megpróbálom röviden elmondani.

Évekkel ezelőtt sűrűn jártunk fiammal a barátnőmhöz, ahol öt gyermeket neveltek főállású nevelőszülőként. Babaruhát, pólyát varrtam nekik. Én feltöltődtem szeretettel, kikapcsolódtam a gyerekekkel, a barátnőm meg kikapcsolódott egy kicsit míg ott voltunk és ez mindenkinek jó volt, nem bánták, ha ráérő időnket náluk töltöttük. Sűrűn mondogatták is a férjével, Saci, ezt neked is csinálni kellene, amekkora türelmed van.

A húgomnak is mondogattam mennyire hiányzik az unokám, aki szüleivel külföldön volt munkájuk miatt.. beszéltem arról is milyen jól érzem magam a barátnőm gyermekeivel. Fején találta a szöget és hamarosan hozta az újsághirdetést, amelyben helyettes szülőket kerestek. El nem tudtuk képzelni mit takar ez a fogalom. Így aztán nyakunkba vettük a várost és megkerestük a gyermekjóléti szolgálatot, ahol a Vilmos pár szóban (röpke másfél óra alatt) beszélt az elvárásról, a feladatról. Sok prospektust, leírást kaptunk, mi is az a helyettes szülőség. Azzal váltunk el, ha érdekel minket a feladat, akkor a hamarosan induló tanfolyamon részt vehetünk.

Hazaérve elbeszéltem fiamnak, mit hallottunk, elolvasta ő is a szóróanyagokat és azt mondta – Anyu ez engem is érdekel!

Így mindketten a tanfolyamon találtuk magunkat.

Nagy tudású és tapasztalatú trénereket kaptunk, és a leendő helyettes szülői gárda is jól összekovácsolódott. Jó hangulatban teltek az együtt töltött idők, amelyre még ma is szívesen gondolunk vissza találkozásainkkor.

A tanfolyam még tartott, amikor csengett a fodrászüzletemben a telefon. Vilmos volt, van egy nagyon sürgős eset! – mondta. Egy 14 éves fiút kitett az anyukája az utcára este. Így kezdődött a helyettes szülőségünk.

Ilyenkor van az első dilemma – Tényleg ezt akarjuk csinálni? Elfogadjuk? Ilyen hirtelen? 100 kérdésre nem tudtuk a választ. Kételyek gyötörtek, megfelelek én erre? Le akarom kötni magam egy idegen gyerekkel? Feladjam a függetlenségemet? Hogy fogja fogadni a családom? Mit szólnak a szomszédok? Mit mondanak a faluban?

Míg egy család 9 hónapig készül a gyermek fogadására, nevelésére, nekünk nincs 9 hónapunk, azonnal dönteni kell.

Igen segítünk.

 

A következőkben a nálunk megfordult gyermekekről szeretnék beszélni, természetesen más néven említem őket, mint a valós, de így könnyebb beszélni róluk, hisz mindegyikük egy nagyon konkrét személy számomra és nem csak egy fiú vagy leány.

Tehát Zsolti 14 éves, nagyon gyenge kommunikációval, még azt sem nagyon tudta, hogyan kell egy közös étkezést elfogyasztani. (Később ő ott is ragadt nálunk, így a nevelőszülőségbe is belekóstoltam kicsit, mire haza tudtuk gondozni). Közben jött Ricsi, aki 16 éves volt és néhány hónapot töltött nálunk, míg anyukája kórházi kezelése tartott. Talán a legnehezebb eset, nagy fiú, akit az édesanya gyakran magára hagyott. Most is a faluból szólt a szociális előadó, hogy van egy gyerek, akit az anyukája itthon felejtett, mint kiderült az addiktológiára vonult be. Ő bizony sok rossz társat talált magának, iskolába nem járt, így unalomból is belekeveredett zűrökbe. Volt is nálam házkutatás egyik este 9 órakor.

De a negatív példa csak erősített abban, hogy segíteni kell és időben segíteni, hogy ne jusson idáig a gyerek.

Eszter, akinek anyukája dolgozott 5 faluval odébb, 12 órás műszakban. Az iskolából jelezték, hogy van egy elsős kislány, akiért nem jön senki és ők nem tudják este 8-ig, amíg az édesanya hazaér hová tenni, de elengedni sem merik egyedül, mert faluról jár be. Őt a helyettes szülői elhelyezés lejárta után is gyakran rám bízta az anyukája, mert közben született kistestvér, de az anyuka a gyes alatt elkezdett esti iskolába járni.

A következő gyermekem 2 éves volt, lisztérzékeny és a nyári szünidőt töltötte nálam, mert a bölcsőde bezárt és egyedülálló anyukája dolgozott. Majd Komlóra mentünk, ahonnan egy 7 és egy 13 éves testvérpár került hozzánk. Az ő egyedülálló apukájuk is kórházba került, ők egy hónapot töltöttek itt.

Réka anyukája külföldön talált egy 4 hónapos jól kereső munkalehetőséget. Ő bizony elkényeztetett egyke gyermek lévén úgy otthon érezte magát, hogy még az unokáimmal is nehezen jött ki. Ez volt ám a lányuralom 4 lány illegette és szerettette magát egyszerre.

Azt a nyüzsgést! Visszahozhatatlan pillanatok! Hát ezért érdemes ezt csinálni, mondtam magamban. Repült az idő!

 

Atilla fiam szülő lett! Hát ezt is megértem, gondoltam magamban. No nem saját gyermek, hanem a következő Zsolti, aki 18 hónapos és nem bírta a bölcsödét, mert nem tudott a korának megfelelően enni, mondta az anyuka. Egy-két nap alatt kiderült azért, mert ő még mindig szoptatja és nem is próbálta mással etetni. Ennyi idő alatt meg is tanulta, majd egyre jobban evett már nem csak cumis üvegből, hanem mindent és most már dumálós, szépen fejlődő fiúcska lett belőle.

Úgy látszik, most meg a férfiuralom ideje jött el, mert Zsolti mellé kaptunk még két fiút. Az ő anyukájuknak sokszor kell hétvégén is dolgozni és a szünetekben sem tudja a gyermekek ellátását megoldani. Ők már nagyok, így jókat beszélgetünk, társasozunk velük.

A gyermekek felsorolása végén szeretnék visszatérni Eszterre, mint már említettem, kistestvére született, akit egy év múlva követett még egy újabb tesó. 1,40 kg-al és anyuka továbbra is tanult és autóvezetésre is beiratkozott. Mire Leventét a kórházból kiadták anyuka is nagyon beteg lett, így hazafelé bekopogtak és beadták a picit az ablakon, mert egyenesen ment Ő a kórházba. Azt gondolom ők az a család, ahol egy kicsit túlgondoztunk mindenkit, csak arról felejtkeztünk el, hogy az édesanya is gondozásra szorul. Bizony ennyi vállalás mellett egyre nem jutott ideje a gyerekekre és Eszter, aki időközben 12 éves nagy lány lett egyre problémásabb lett. Talán még időben jeleztek, így a családgondozó segítségével még helyre hozhatók a dolgok. Nagy tanulságként szűrte le Vilmos, hogy soha nem elég az, hogy mi biztos hátteret nyújtunk a gyermekeknek, a szülőkre épp úgy oda kell figyelni, mert ahol nem volt gondozás ott is szükségessé válhat és ezt időben fel kell ismerni.

Nálunk bizony beoltódott, megfertőződött az egész család. 2006-ban újabb tanfolyam indítását hirdették a gyermekjóléti szolgálatnál. Jelentkezett is rá lányom és húgom, annyira megirigyelték a nálam lévő forgalmas, nyüzsgő életet.

Húgomnál is van egy 14 éves nagyleány, akinek már a továbbtanulásában is ők adtak segítséget.

 

Sokat gondolkodtam, mit is fogok mondani Önöknek ezen az összejövetelen. A gyermekek történeteivel egész regény is kerekedhetne és bizony sokszor a szülők a nehezebb esetek. Úgy gondoltam, ha mindegyikről pár szót mondok az is tanulságos, vagy elgondolkodtató lehet. Sorolhatnám vég nélkül, melyikért mit tettem még.

Részletezzem talán amikor rendőrségre, rabosításra, bíróságra jártunk a gyerekkel?

Vagy hogy hogyan néztek volt férjem kollégái, amikor házkutatásra jöttek? Miért csinálod, kell ez neked?

Az igazi választ nem tudom, az valahol belül van és akiben nincs, az ne is vállalja. Mi úgy gondoljuk, hogy segíteni jó dolog és ha tehetjük segítsünk, hiszen még a legnehezebb esetben is lehet örömet, jó dolgot találni.  Az hogy néha vannak nehézségek, DE MENNYI ÖRÖM ÉS MENNYI SZERETET AMIT VISSZAKAPUNK.

Így hát tele a házunk élettel, örömmel, szétdobált játékkal.

 

Köszönöm a figyelmüket!

 

Elhangzott 2008. 04. 10-én, a helyettes szülői szolgáltatást nyújtók I. országos konferenciáján. 

 

Nyomtatható verzió